A függőségekkel kapcsolatban elsőként a cukor (a finomított répacukorról beszélünk a továbbiakban) jutott eszembe, hiszen ez talán az egyetlen olyan szer, amivel nekem is problémáim vannak. Aztán ahogy egyre inkább elmélyültem a témában, tapasztaltam, hogy mennyire aktuális és globális szinten szinte minden nemzetet érintő téma ez.

Rendkívül bőséges irodalma van ennek az édesítőnek, ami jól mutatja, hogy mennyire fontos szerepet tölt be az életünkben. Viszont ahogy minél többet olvastam a cukorral kapcsolatban, annál világosabban kezdett kitűnni, hogy ennek nem feltétlenül kellene így lennie, és hogy valami hibázik ebben a történetben. Mivel egy-egy kérdés megválaszolásával, újabb kérdések záporoztak rám, ezért igyekeztem keretek közé szorítani a végtelen mennyiségű információt: Egyszerű fogyasztóként célom az egészségesebb élet. Ennek megvalósításához pedig négy fő kérdésre kellett megtalálnom a választ:

1. Cukor függőnek számítok-e?
2. Amennyiben az első kérdésre igen a válasz, akkor van-e olyan módszer, ami segíthet a leszokásban?
3. Van-e esetlegesen olyan szer, amivel teljes értékűen kiváltható a cukor?
4. Egyáltalán szüksége van-e a szervezetnek édességekre?

A TÉNYEK

Igen aggasztó adatokat találtam kutatásom során, és ezt összevetve a környezetemben tapasztaltakkal, csak még inkább mélyült bennem az érzés, hogy valami nagyon nincs rendben étkezési szokásainkkal, és ennek fő oka a cukor. Azt tudtam, hogy számtalan élelmiszer, amit a boltokban megveszünk, tartalmazza ezt az ízesítőt, de az hogy szinte mindegyik termékben megtalálható, elég riasztó felismerés volt. Eközben azt olvastam, hogy 2003 és 2015 között megduplázódott a cukorbetegek száma itthon és hogy Európában mi vagyunk a legelhízottabb nemzet. Egyes adatok szerint a gyerekek (15 éves korig) 16%-a, míg a felnőtt lakosság 2/3-a, vagyis 65-67%-a túlsúlyos és ezek a számok egyre csak nőnek (még ha lassuló ütemben is). Nyilván ennek okai összetettek, de a cukor igen jelentős szerepet képvisel ennek kialakulásában. Rá vagyunk kattanva, ez kétségtelen, de akkor mi a teendő a folyamat leállítása érdekében?

Az elképesztő adatokat látva egyből elkezdtem gondolkodni, hogy milyen szerepet játszik a saját életemben az édesség, illetve a cukor. Mindig is szerettem az ilyen jellegű ételeket, főként a házi sütésű süteményeket, ezért nyilvánvaló volt számomra, hogy ha nem is komoly, de bizonyos fokú függés kialakult bennem is. Minden főétkezés után például akkor éreztem csak, hogy végeztem, ha valami desszertet el tudtam fogyasztani. Arról nem is beszélve, hogy gyakran egy-egy étkezés valami édesség volt magában (palacsinta, gombóc, mákosguba). Szóval a szoros kapcsolat kétségtelenül megvan, bár az egyéb tüneteket, amik a függés jelei, nem tapasztaltam magamon: 

A függőség lehetséges jelei: kevésbé érezzük az édes ízeket, szuvas fogak, bőrproblémák, kevesebb energia, puffadás csökkent szexuális vágy.

MERRE MENJEK?

Oké, tehát van gond nálam is, mi tehet az ember? Alapvetően abban megegyeznek a kutatások, hogy a szervezetnek semmi szüksége a finomított cukorra. Vagyis, ha teljesen kiiktatnánk az étkezésünkből, semmi bajunk nem lenne, sőt jótékony hatással lenne ránk. Ezzel szembesülve elég kézenfekvő a megoldás: minimalizálni kell ezen készítmény fogyasztását, esetlegesen teljesen fel kell hagyni vele. Amilyen egyszerűen hangzik, annyira bonyolult feladat ez. Nem csak saját szervezetünkkel kell megküzdenünk a siker érdekében, hanem a sokat emlegetett élelmiszeriparral is, mivel szinte minden termékben fellelhető a cukor.

Leginkább, amivel drasztikusan csökkenteni tudjuk a cukor bevitelt, az a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának elhagyása. Minél kevesebb üdítőt, rágcsálnivalót, édességet, szószt, félkész/készételt, húskészítményeket és pékárut vásároljunk. Helyettük inkább zöldségek, gyümölcsök, nyershús és fűszerek beszerzésére összpontosítsunk, amiből mi magunk tudjuk elkészíteni ételeinket. Lényegesen több időt kell szánnunk életünk ezen területére ezáltal, hiszen mennyivel gyorsabb megrendelni egy hamburgert, mint otthon készíteni valamit, de hosszútávon megtérülhet ez az idő, ha a korházban való kezeléseket, vagy a gyógyszertárban való sorban állást ki tudjuk váltani ezekkel.

MI LESZ A SÜTIKKEL?

Mint említettem édesszájú vagyok, ezért a probléma feltárása és a megoldás tudatosítása után a következő, ami felmerült bennem, az az, hogy van-e lehetőség arra, hogy ne kelljen örökre búcsút mondanom kedvenc süteményeimnek. Először is úgy gondolom, hogy alkalmilag lehet fogyasztani, akár nagyobb mennyiségben is cukrot. Ha szervezetünk egészséges, akkor meg fog birkózni a feladattal. A másik, hogy a teljes tiltással csak még inkább frusztráljuk magunkat, ami csak nehezíti a teljes váltást. Épp ezért, szerintem célnak az életvitelszerű cukorfogyasztás folyamatos redukálását érdemes kitűzni és ezt minél inkább jól csinálni, így biztos, hogy máris egészségesebb irányba kezdünk el haladni.

Szerencsére, ahogy már egy előző bejegyzésben is írtam, találtam megfelelő terméket a cukor kiváltására, amiről itt lehet információkat találni. Abban mindenkinek egyezik a véleménye, hogyha alternatívákat keresünk, akkor mindenképpen a természetes forrásokat kell előnyben részesíteni, hiszen azoknak nincs mellékhatása. Ezek közül a leghasználhatóbbak a stevia, eritrit és xilit. A mesterséges édesítőkkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények és felemás eredmények születnek a tesztek során is, így én ezeket nem tudnám nyugodt szívvel fogyasztani. Cukorhelyettesítőként a barnacukor, nádcukor, méz nem alkalmasak, mivel a szervezetben lejátszódó folyamatok szempontjából nem különböznek a cukortól.

Összességében nekem a fent említett termék bevált és lényegében észrevehetetlenül váltotta ki a cukrot az ételekben. Persze az továbbra is kérdés maradt a számomra (és erre egyértelmű választ nem is találtam eddig), hogy mennyire szükséges az édes étel a szervezetnek, hogy ez tényleges igény testünk részéről, vagy már az évek során kialakult, cukor által befolyásolt étkezések eredménye. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a szervezet jelzéseit figyelve, elég jól lehet tájékozódni és hamar visszajelzéseket kapunk, ha valami számára nem megfelelővel tápláljuk.

ZÁRÓ GONDOLATOK

A manapság egyre nagyobb méreteket öltő elhízások, cukorbetegségek száma (a többi betegségről nem is beszélve) elég egyértelmű jelzés, hogy valami nincs rendben étkezési szokásainkkal. Az hogy felismerjük, hogy valóban függünk-e a cukortól, komoly lépés lehet egy egészségesebb élet felé, és ugyan egyeseknél ez radikális változásokat jelenthet, ami a táplálkozást illeti, de ha nem változtatunk, akkor elég világos a végkifejlet is. Szerencsére léteznek alternatívák, amik kiválthatják a cukrot, mint ételeink összetevőjét, de a váltás még így sem egyszerű, ezért felelősségteljes, tudatos gondolkodásra van szükség ezen a területen is.

Még egyszer ajánlom figyelmébe mindenkinek ezt a filmet: https://www.youtube.com/watch?v=FVx6XxkwyEU

Hasznos információk: http://tgy-magazin.hu/egeszseges-eletmod/cukorfuggoseg

Függőségről való leszokás: https://olvassbele.com/2014/10/08/ez-az-ut-nem-konnyu-sarah-wilson-leszoktam-a-cukorrol/ Cukorhelyettesítők: https://www.egeszsegpraktikak.hu/blog/termeszetes-cukorhelyettesitok

Forrás:

http://www.origo.hu/tudomany/20170627-megduplazodott-a-cukorbetegek-szama-hazankban.html

https://www.hazipatika.com/taplalkozas/egeszseg_es_gasztronomia/cikkek/a_cukorfuggoseg_jelei/20170612100747?autorefreshed=1

https://wellnesscafe.hu/wellness-magazin/2016-12/sokk-a-cukor/

https://www.nlcafe.hu/egeszseg/20170519/elhizas-tulsulyos-emberek-magyarorszag-felmeres-egeszseg-koverseg/

http://www.webbeteg.hu/cikkek/elhizas/17819/tulsuly-es-elhizas-magyarorszagon

http://www.origo.hu/tudomany/20170518-egyre-no-a-tulsulyosok-es-elhizottak-szama-a-fejlett-orszagokban.html

http://kaposvarmost.hu/magazin/egeszseg/2017/06/27/megduplazodott-a-cukorbetegek-szama-magyarorszagon-az-elmult-12-evben.html

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/8090/ajanlott-napi-cukorfogyasztas

https://divany.hu/eletem/2013/10/03/igy_gyozze_le_a_cukorfuggoseget

https://wellnesscafe.hu/wellness-magazin/2016-12/sokk-a-cukor/

https://wellnesscafe.hu/dieta/2014-10/megsem-olyan-rosszak-a-mesterseges-edesitok/

https://www.egeszsegpraktikak.hu/blog/termeszetes-cukorhelyettesitok

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/mit-hasznaljunk-cukor-helyett

Az előzőekben az egyik legnépszerűbb újévi fogadalomról, a fogyásról és ehhez kapcsolódóan az étkezésről írtam. Részben még ehhez, részben a későbbiekben tárgyalt mozgáshoz kapcsolódóan, szükségét érzem, hogy érintsek egy témát, a függőséget..

Amikor a már sokat emlegetett pezsgős pohárral állunk a Himnuszt énekelve éjfélkor, akkor valahogy úgy érezzük, hogy ez az újrakezdés, vagy épp az indulás pillanata. De mivel kapcsolatban kérjük a tisztalapot? Két eset fordul elő: Vagy valami újat szeretnénk bevezetni az életünkbe, vagy éppen ellenkezőleg, szeretnénk valami általunk károsnak ítélt dologgal végleg felhagyni, vagyis felszámolni egy rossz szokásunkat.

A Wikipédia szerint szokás alatt a következőt értjük: Sok ismétlés által automatizálódott cselekvés, mely valamilyen szükséglet kielégítésére alakul ki. Fontos, hogy ezáltal a tudatos működés, tudattalan készséggé válik, így automatizáltan végezzük azt tovább.

A probléma éppen a második mondatban leírtakkal van (nem csak a rossz, de a jó szokások esetében is). Az automatizmus ugyanis a tudatosság hiányát jelenti, vagyis lényegében feladjuk az irányítást, rábízva magunkat a mélyen bevésődött mozdulatsorokra. Amennyiben az adott cselekvés nem jár negatív következményekkel, nincs látható baj (a láthatatlanokról egy későbbi bejegyzésben írok majd), viszont ha valami olyan rögzül belénk és válik automatikussá, ami fizikai testünkre is rossz hatással van, akkor könnyen okozhat komoly problémákat az életünkben. Mivel nem a tudat szintjén zajlik a műveletsor végzése, ezért a kontrolt sem gyakoroljuk felette, vagyis ki vagyunk szolgáltatva minden hatásának, legyen az akár pozitív, vagy negatív. Ha egy idő után hiányérzet alakul ki bennünk, azért mert esetleg mégis egy-egy pillanat erejéig „felébredve” elhatározzuk, hogy nem végezzük el a berögzült cselekvést, akkor szenvedélybetegségről, függőségről beszélünk.

Ismét a Wikipédiából idézve: A szenvedélybetegség hátrányos helyzetbe hozhatja az érintett személyt és környezetét is, mivel kényszeres viselkedési mintákból áll, melyekben a viselkedés irányítása, abbahagyása sikertelen. Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik. Ugyanakkor bizonyos függőségtípusok, pl. a munkamánia sokkal elfogadottabb.

A problémát a kontrol hiányából fakadó függés okozza. Bármi, ami irányítást gyakorol felettünk a ránk való hatása által, legyen az akár valamilyen kémiai szer (alkohol, nikotin, cukor stb.), cselekvés (munka, edzés, evés stb.), vagy személy (kapcsolatunk más emberekkel) megfoszt minket a szabadságtól, ami az önvalónk kiteljesedésének fontos alapköve.

Ha már a legnépszerűbbek egyikével, a fogyással kezdtem az egészséges élet és a fogadalmak kivesézését, akkor az elkövetkezőkben 3 olyan addiktív tevékenységgel folytatom a sort, amik szintén előkelő helyen állnak ezen a listán. Nikotin, cukor- és alkoholfogyasztás.

Ugyan ezen szerek túlzott (vagy csak egyáltalán) szervezetbe való bevitele közismerten negatív hatással vannak testünkre, de még egyszer fontosnak tartom leírni, hogy függőségünk bármivel kapcsolatban kialakulhat, így ezeket csak példának szánom, azért hogy felismerjük a mögöttük húzódó mechanizmust és mintákat, ezzel is elősegítve annak elkerülését, hogy ilyen viszonyunk kialakulhasson az élet más területein. A következő írásban a sort a cukorral fogom kezdeni.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szok%C3%A1s

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCgg%C5%91s%C3%A9g