A dohányzás mindig is távol állt tőlem. Egyszerűen nem láttam benne semmi olyan vonzó tulajdonságot, ami miatt felkeltette volna az érdeklődésemet. Természetesen megvoltak az én életemben is azok a pontok, amik belépésként szolgálhattak volna, hogy dohányossá váljak, mint például kiskamaszként, amikor az volt a menő, ha valaki cigihez jutott, vagy a középiskolában, ahol a szünetekben az iskolai trafik előtt a füst egységes tejszerű masszaként jelezte az elijesztés és tájékoztatás céljából tartott felvilágosító órák kudarcát. A főiskolán érdekes módon már lényegesen kisebb volt a kísértés. Leginkább az éjszakai bulik által, a szűk, zárt szórakozóhelyeken tapasztalhattam meg a passzívdohányzás „örömeit”. Manapság egyre kevesebb helyen találkozhatunk mi nem dohányzók ezzel a szokással, így azt hihetné az ember, hogy drasztikusan visszaesett azok száma, akik nap-nap után rágyújtanak. Sajnos a helyzet még mindig nem annyira fényes, mint amennyire gondolnánk.

EGY KIS TÖRTÉNELEM

Igen hányattatott sorsa van a füsteregetésnek a történelmünkben, de nem csak ez, hanem a terjedelmes történelme is különlegessé teszi a „feketelistás” szerek körében. Eredete (jelen tudásunk szerint) egészen az ősidőkbe nyúlik vissza, ahol már a kendermagot is elszívták. Az amerikai indián népcsoportok főként rituális eszközként alkalmazták, aztán „szerencséjükre” elérte őket a civilizált népáradat a felfedezők által, akik meglátták a potenciált a dohánylevelekben és juttattak belőle az újdonságokra éhező és nyitott Európának. Ami kifejezetten érdekes, hogy igen rövid időn belül több országban is elkezdték büntetni a használatát. Volt időszak, amikor a pápa kiátkozással jutalmazta a füstölgésnek hódolókat. Nyilvánvalóan ezek hátterében sokszor inkább politikai semmint egészségügyi szempontok álltak, de ez a fajta megosztottság mindig is jellemezte a dohányzást (noha ennek oka az évszázadok alatt változott). Hozzánk a török hódoltság idejében jutott el az új termény a XVI. század második felében (pedig ekkor épp Törökországban is tiltották ezt a tevékenységet). A vegyes fogadtatás ellenére a XVII. századra igen népszerűvé vált és széles körben hódoltak a dohány élvezetének. A XX. század első fele hihetetlen népszerűséget eredményezett főként a cigarettának, amihez a filmipar igen jelentős módon hozzájárult. Az érdekessége ennek az, hogy eddigre már több tanulmány is kimutatta a káros hatásait a rendszeres rágyújtásnak, de a kevésbé látványos és érdekfeszítő tudományos kutatások érthetően nem versenyezhettek a fellendülés alatt álló mozgókép vonzó és csillogó világával. Folyamatosan zajlottak a szakemberek részéről felmérések, analizálások, tesztek, hogy minél jobban fel tudják térképezni a dohányzás emberi szervezetre gyakorolt hatásait, aminek eredményeként Írországban 2004. március 29-én betiltották ezt a tevékenységet a nyilvános helyeken, iskolákban, korházakban és egyéb zárt légterű intézményekben. Ezt követően hosszabb-rövidebb idő után számtalan országban (többek közt Magyarországon is) követték az írek példáját, így elérkeztünk a jelen állapotokhoz.

NAPJAINKBAN

Meglátásom szerint manapság az már nem hírértékű, hogy a dohányzás káros az egészségre. Ez egy annyira elcsépelt közhellyé vált, mint ahogy általában semmitmondóan kérdezzük meg egymástól, hogy mi a helyzet a másikkal (tisztelet a kivételnek). Aki nem akar szívni, az simán elkerüli a cigit, szivart, pipát, aki pedig fogyasztja ezeket, az lesöpri (gondolom én) a milliónyi tényt, amivel zsúfolásig tele van az internet. A legszomorúbb, hogy a fiatalkorúak esetében (lassuló ütemben ugyan) továbbra is nő a dohányzók száma. (Néhány felmérés szerint hazánkban stagnál ez az érték 16-20% között.)

A teljesség igénye nélkül álljon itt egy pár, a dohányzás hatására nagyobb valószínűséggel kialakuló betegségek közül: koszorúér betegség, sztrók, cukorbetegség, tüdőrák, bórrák, impotencia, érszűkület, szívinfarktus, vérellátási zavarok, gyomorfekély, zöldhályog, daganatok kialakulása (húgyhólyag, vese, gége nyelőcső stb.), tüdőbetegségek.

Rendszeres viták folytak/folynak azzal kapcsolatban, hogy ki, mennyire erőltetheti rá az akaratát a másikra, vagyis a dohányzók és nem dohányzók ellentétes érdekei, hogyan érvényesíthetők úgy, hogy minél kevésbé legyen megsértve a másik tábor. Részben a korlátozásoknak köszönhető az e-cigaretta térhódítása is, ami egy életképes alternatívának tűnik a hagyományos cigit használók többségének a számára.

E-CIGI, BARÁT VAGY ELLENSÉG?

Az e-cigi már 2006 óta megvásárolható hazánkban, de robbanásszerű térnyerése a dohányzás nyilvános helyeken való betiltását követően következett be. Ma már számokban kimutatható a hatása a cigarettafogyasztás területén. Lényegesen kevesebb kutatás foglalkozik ezzel az eszközzel, mint a több ezer éves dohányzással, ezért hatásait tekintve ugyan egyre pontosabb képet kapunk, de még mindig vannak feltérképezetlen pontjai. Összességében az kijelenthető, hogy kíméletesebb a szervezettel szemben, mint „természetes” társa. Már csak működését tekintve is (nem égés, hanem párolgás zajlik le az e-cigikben) kevésbé számít kártékonynak. Amit viszont fontos kiemelni, hogy ez az eszköz is káros a szervezetre, főként annak, aki korábban nem használt hagyományos dohánytermékeket. Leszokásra sem igazán alkalmas, ugyanis a többség számára, inkább egy új alternatívát jelent, mintsem a füstöléstől való teljes megszabadulás eszközét. Sok helyen ennek ellenére félrevezetően azt állítják, hogy károsanyagoktól mentes és leszoktató eszközként árulják.

LESZOKÁS

A dohányzástól megszabadulni nem könnyű. A gyors jutalmazásnak köszönhetően, ami egy-egy slukk esetén beinduló biokémiai folyamatok eredményeként néhány másodperc alatt végbe megy a szervezetben, igen komoly kihívás elé állítja az ettől a szokásuktól elszakadni vágyókat. Mivel komoly hatást gyakorol a testre, ezért nélkülözéséből fakadóan, erőteljes tünetei (ingerültség, alvászavar, depresszió, agresszivitás, nikotin utáni vágy stb.) jelentkeznek a leszokás egyes fázisaiban. Az akaraterő mellett leginkább egy támogató közeg tud segítségül szolgálni, olyan személy(ek), aki tartja bennünk a lelket a nehéz pillanatokban. Hasznos lehet még a gyakori mozgás, a nagyobb mennyiségű alvás és a folyamatos folyadékbevitel (lehetőleg víz). A tapasztalatok szerint küzdelmes út dohányzóból nem dohányzóvá válni, de egyben hálás dolog is, mivel már igen hamar, 1-2 héten belül kezdenek jelentkezni szervezetünk pozitív reakciói és javulni az életminőségünk.

GONDOLATOK A VÉGÉRE

A dohány és a belőle készült termékek meglehetősen rögös utat jártak be az évszázadok alatt, ami jól mutatja, hogy mekkora hatással is tud lenni a politika és a gazdaság a társadalmi szokásokra és a benne élők egyéni életére egyaránt. Tiltották, büntették, pápai kiátkozást vont maga után, majd sikké, divatossá vált, sőt volt időszak, amikor kifejezetten ajánlották a fogyasztását, miközben az idő múlásával az egyre sötétebb oldalát is megmutatta a számunkra. Manapság már a dohánygyárak is elismerik a káros hatását, de ez mit sem számít a számukra. Ha a jól menő üzletük, vagy emberéletek milliói (évente nagyjából 5 millió ember hal meg a dohányzás miatt) között kell választani, ők elég egyértelműen állást foglalnak. Persze kár lenne a felelősséget áthárítani teljes mértékben rájuk, hiszen minden egyes szál meggyújtása előtt egy döntést hozunk, ami bármikor lehet az is, hogy ezt most inkább kihagyjuk.

Felhasznált anyagok:

http://www.leteszemacigit.hu/hogyan-kuzdheti-le-megvonasi-tuneteket

http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/drog_cigi_alkohol/7632/e-cigaretta-allasfoglalas

http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/drog_cigi_alkohol/4330/elektromos-cigaretta

http://hvg.hu/plazs/20120207_elektromos_cigaretta_veszelye

https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/siralmas_magyar_adatok_a_dohanyzas_pusztitasarol.617889.html

http://www.fulspecialista.hu/dohanyzas/megdobbento-adatok

http://www.fokuszpont.dohanyzasvisszaszoritasa.hu/hu/content/hazai-es-kulfoldi-adatok-tanulmanyok

http://www.webbeteg.hu/cikkek/szenvedelybetegseg/9867/a-dohanyzas-tortenete-es-hatasai

http://www.fulspecialista.hu/dohanyzas/dohanyzas-tortenete

http://fustolgok.hu/eu-koerkep

http://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/9864/a-dohanyzas-karos-hatasai

https://www.youtube.com/watch?v=KyTBYFWXxFI

https://www.youtube.com/watch?v=Wr57n7RpfCU

Az előzőekben az egyik legnépszerűbb újévi fogadalomról, a fogyásról és ehhez kapcsolódóan az étkezésről írtam. Részben még ehhez, részben a későbbiekben tárgyalt mozgáshoz kapcsolódóan, szükségét érzem, hogy érintsek egy témát, a függőséget..

Amikor a már sokat emlegetett pezsgős pohárral állunk a Himnuszt énekelve éjfélkor, akkor valahogy úgy érezzük, hogy ez az újrakezdés, vagy épp az indulás pillanata. De mivel kapcsolatban kérjük a tisztalapot? Két eset fordul elő: Vagy valami újat szeretnénk bevezetni az életünkbe, vagy éppen ellenkezőleg, szeretnénk valami általunk károsnak ítélt dologgal végleg felhagyni, vagyis felszámolni egy rossz szokásunkat.

A Wikipédia szerint szokás alatt a következőt értjük: Sok ismétlés által automatizálódott cselekvés, mely valamilyen szükséglet kielégítésére alakul ki. Fontos, hogy ezáltal a tudatos működés, tudattalan készséggé válik, így automatizáltan végezzük azt tovább.

A probléma éppen a második mondatban leírtakkal van (nem csak a rossz, de a jó szokások esetében is). Az automatizmus ugyanis a tudatosság hiányát jelenti, vagyis lényegében feladjuk az irányítást, rábízva magunkat a mélyen bevésődött mozdulatsorokra. Amennyiben az adott cselekvés nem jár negatív következményekkel, nincs látható baj (a láthatatlanokról egy későbbi bejegyzésben írok majd), viszont ha valami olyan rögzül belénk és válik automatikussá, ami fizikai testünkre is rossz hatással van, akkor könnyen okozhat komoly problémákat az életünkben. Mivel nem a tudat szintjén zajlik a műveletsor végzése, ezért a kontrolt sem gyakoroljuk felette, vagyis ki vagyunk szolgáltatva minden hatásának, legyen az akár pozitív, vagy negatív. Ha egy idő után hiányérzet alakul ki bennünk, azért mert esetleg mégis egy-egy pillanat erejéig „felébredve” elhatározzuk, hogy nem végezzük el a berögzült cselekvést, akkor szenvedélybetegségről, függőségről beszélünk.

Ismét a Wikipédiából idézve: A szenvedélybetegség hátrányos helyzetbe hozhatja az érintett személyt és környezetét is, mivel kényszeres viselkedési mintákból áll, melyekben a viselkedés irányítása, abbahagyása sikertelen. Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik. Ugyanakkor bizonyos függőségtípusok, pl. a munkamánia sokkal elfogadottabb.

A problémát a kontrol hiányából fakadó függés okozza. Bármi, ami irányítást gyakorol felettünk a ránk való hatása által, legyen az akár valamilyen kémiai szer (alkohol, nikotin, cukor stb.), cselekvés (munka, edzés, evés stb.), vagy személy (kapcsolatunk más emberekkel) megfoszt minket a szabadságtól, ami az önvalónk kiteljesedésének fontos alapköve.

Ha már a legnépszerűbbek egyikével, a fogyással kezdtem az egészséges élet és a fogadalmak kivesézését, akkor az elkövetkezőkben 3 olyan addiktív tevékenységgel folytatom a sort, amik szintén előkelő helyen állnak ezen a listán. Nikotin, cukor- és alkoholfogyasztás.

Ugyan ezen szerek túlzott (vagy csak egyáltalán) szervezetbe való bevitele közismerten negatív hatással vannak testünkre, de még egyszer fontosnak tartom leírni, hogy függőségünk bármivel kapcsolatban kialakulhat, így ezeket csak példának szánom, azért hogy felismerjük a mögöttük húzódó mechanizmust és mintákat, ezzel is elősegítve annak elkerülését, hogy ilyen viszonyunk kialakulhasson az élet más területein. A következő írásban a sort a cukorral fogom kezdeni.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szok%C3%A1s

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCgg%C5%91s%C3%A9g