Mikor az egészségesebb élet megkezdése mellett döntünk, egyből különféle cselekvések jutnak az eszünkbe, amiket gyakrabban, vagy éppen kevésbé intenzíven fogunk innentől kezdve végezni: többet sportolni, túrázni, több időt szánni magunkra, kevesebbet nassolni, idegeskedni, vagy időrabló tevékenységeket végezni.
Jó alapok nélkül viszont minden épület összedől és tapasztalatom szerint igaz ez fogadalmaink megvalósítására is. Épp ezért én úgy gondolom, hogy mikor kitűztük az elérendő célt magunk számára, akkor a következő lépésként egyfajta önvizsgálattal érdemes folytatni. Feltérképezni hozzáállásunkat a dolgokhoz, a világhoz és magunkhoz. Ezt kihagyva könnyen vakrepüléshez vezethet bármely tevékenységünk, melynek következtében értetlenül fogunk állni az események sodrásában, ha valami végül nem az elképzelésünk szerint alakul.
Amiken mindenképpen érdemes lehet elgondolkoznunk:
Nyitottság: Hogyan akarhatunk valami újba, másba belefogni, ha nem vagyunk képesek elszakadni eddigi gondolkozásmódunktól, beidegződéseinktől? Nyilván ha már megfogalmazódott bennünk a változtatás gondolata, akkor végbement egy fajta nyitási folyamat, de valóban képesek vagyunk akár alapvető meggyőződéseinket is felül írni?
Alázat: Tapasztalatom szerint manapság igen alul értékelt fogalom, hiszen a mai világban, amikor arra ösztönöznek, hogy akaratunkat érvényesítsük mások felett, akkor hogyan is értékelnénk egy olyan tulajdonságot, ami nem a dominanciáról szól. Az én felfogásomban az alázat alárendelődés valami, vagy valaki akaratának, mély meggyőződéssel, hittel és tisztelettel, ezáltal elismerve az adott terület számomra kifejezett értékét és (személy esetében) az abban való jártasságát.
Tisztelet: Magunk és környezetünk értékként való szemlélése. Hogyan is tanulhatnánk valami újat, ha nem becsüljük saját magunkat, vagy éppen azt, akitől tudást, ismeretet szerezhetünk? Ha nem látjuk meg az értéket és ezáltal a motivációt az újonnan elsajátítani kívánt tevékenységben, akkor az érdeklődés is hamar alább hagy, ami tipikusan jellemző az olyan esetekben, amikor nem saját elhatározásunkból, hanem külső nyomásra kezdünk el végezni valamilyen tevékenységet. (pl.: a párunk kedvéért kilókat leadni, az orvos javaslatára jógázni stb.)
Kitartás: Habár a mai világban idő hiányában éhezzük a gyors és még gyorsabb megoldásokat, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a tartós siker csak hosszú, állhatatos munkával érhető el. Minden egyes perc, amit egy adott tevékenység végzésével töltünk, értékké, ha viszont hagyjuk, hogy csak elteljen a pillanat, akkor kihagyott lehetőséggé válik.
A folyamat könnyebbik része, amikor megfogalmazódik bennünk a szándék valami újnak a megkezdésére, de a megvalósítás, az már egy sokkal nehezebb és összetettebb feladat, mert míg képzeletünkben általában steril viszonyok között látjuk célunk elérését, addig a valóságban számtalan nehézség, hétköznapi akadály, rossz beidegződés fogja szegélyezni az utunkat, és ha nem vagyunk kellően felkészülve ezek kivédésére, akkor csak kudarcaink számát fogjuk növelni.
Érdemes elgondolkodni ezeken a fogalmakon, nem csak életmódváltásunk kapcsán, hanem egész életünkre való kihatásukat is tekintve. Előbb-utóbb szemben találjuk magunkat saját, valódi énünkkel és sorsfordító lehet vállalásunk szempontjából, hogy mennyire készülünk fel erre.
Sok sikert, őszinteséget és bátorságot kívánok ehhez a feladathoz!
Ajánlom a téma után mélyebben érdeklődőknek Szepes Mária – A mindennapi élet mágiája című könyvét, vagy ha valaki kevésbé szeret olvasni, akkor a Békés harcos útja című filmet.
A következő bejegyzésben az egyik legnagyobb problémáról fogok beszélni, ami akkor jelentkezik, ha valami újat szeretnénk bevezetni az életünkbe: Hogyan szerezzünk plusz időt új tevékenységünk számára?
