Az előző bejegyzésemben már néhány gondolat erejéig megidéztem a nagy élelmiszeripart. Most kicsit részletesebben is írok róla, ugyanis a velük való kapcsolatunkban a szerepek meglehetősen kiegyensúlyozatlanok, ezért hasznos lehet néhány szót áldozni rájuk. Említettem, hogy az ipar ezen ágának teljesen más céljai vannak, mint nekünk, sokszor egyenesen ellentétesek (aminek nem kellene természetszerűleg így lennie), ezáltal nem könnyíti meg az életünket, sőt több egészségügyi problémáért is számadásra lehetne kötelezni.

Nem szeretem a felelősséget áthárítani másra. Hiszek benne, hogy vállalni kell cselekedeteink következményeit, legyenek azok akár jók, akár rosszak. Ezt a mindennapi életünkre átvinni elég nehéz (eleinte), hiszen már kiskorunkban pavlovi reflexként ivódik belénk, hogy ha valamit elrontunk, rosszul mondunk, vagy teszünk, és erre fény derül, akkor ránk nézve kellemetlen következményei lesznek. Ki ne szeretné a kellemetlenséget elkerülni? Az ember kreatívan ki is találta a hazugságot erre a célra, amit ha jól csinálunk, akkor környezetünk számára hitelesen tudjuk demonstrálni, hogy a vélelmezett hiba meg sem történt. Viszont mindenkiben legbelül működik egy kis valami, amit lelkiismeret címkével ruháztunk fel. Ha a hazugság a kisördög, akkor ez a kisangyal, ami a vállunkon megjelenve noszogat, hogy megfelelő irányba haladjunk tovább. És itt jelentkezik a probléma…

Kik vagytok Ti?

…Ugyanis a vállalkozások nem emberek. Személyiségek, de csak jogilag (többségük legalábbis), így az az esszenciális erkölcsi norma, ami természetszerűleg bennünk emberekben megtalálható és megcsendíti lelkiismeretünk harangját, nincs beléjük égetve. Csak az adott cégben tevékenykedőkön múlik, hogy megjelenik-e ebből valami, vagy sem. Igen ám, de ahogy korábban említettem egy vállalkozás profitszerzés céljával születik meg (szemben az emberrel), aminek elérése nem csak erkölcsös úton valósulhat meg. A szervezetben tevékenykedő(k) sok esetben eltűnik a fogaskerekek között, és míg inputként humánerő, munkaeszközök, szellemi erőforrás kerül be egy-egy cégbe, addig outputként az ezek valamilyen arányú egyvelegéből létrejövő massza, ami termék, vagy szolgáltatás, már jellemzően nem hordoz sokat az erkölcsi normákból. Mindeközben a vállalat működését rengeteg jogi, gazdasági szabályozás is formálja, további lehetőséget adva arra, hogy a lelkiismeret morzsái a paragrafusok fogaskerekei között felőrlődjenek, ezzel lehetőséget teremtve a pilátusi híres mondás mindennapokban való érvényesítéséhez.

De hogyan is törhetnénk pálcát ezen mesterségesen létrehozott szereplők feje felett, amikor mi is úgy működünk, hogy az életben maradásunkat ösztönösen szem előtt tartva, igyekszünk mindig úgy cselekedni, hogy esélyeink a túlélésre a legjobbak legyenek a következő pillanatban. Egy vállalkozás sem tesz másként, és míg egy egyén számára a lelkiismeret kifejezetten hasznos eszköz élete beteljesedéséhez, addig egy mamutcég esetében bizonyos esetekben az öngyilkossággal érhet fel az alkalmazása. Szerencsére akadnak kivételek és sokan megtalálták a megfelelő utat a két oldal közötti hídemelésre, és a vállalati célok elérésének olyan módját választják, ami minimum nem ártalmas a környezetükre. De ők nem is lesznek soha mamutcégek…

De mit is jelent ez a mindennapokban a számunkra?

Azt, hogy egy egyenlőtlen küzdelembe kell részt vennünk akaratunk ellenére. Nem azonosak az erőforrásaink, lehetőségeink és eszközeink. Míg a kedvenc termékeinket gyártók tudósokat, kutatókat, szakembereket, elemzőket, jogászokat, ügyvédeket, politikusokat és megszámlálhatatlan pénzt vetnek be, hogy feltérképezzék achilles sarkunkat és kedvükre alakítsák fogyasztói szokásainkat, addig mi korgó hasunkat állítjuk csatarendbe, vagy maximum elolvasunk egy-két cikket az interneten, ami segít a tájékozódásban. Mi enni, ők etetni akarnak. Mi jól lakni, ők jól keresni szeretnének. Ez meg is történik minden nap, így mondhatjuk, hogy jó szerződést kötöttünk, de közben nap, mint nap veszítjük el a csatákat.

Kint a csatatéren

De nevesítsük a fegyverarzenálját ellenségünknek és nézzük, hogy milyen defenzív módszerek állnak rendelkezésünkre velük szemben:

Kutatás, elemzés:

Az élelmiszerek fejlődnek. Egyre jobbak lesznek, modernebbek, de ez a „javulási” folyamat kérdéses, hogy kinek is áldásos. A tesztek célja többnyire a gazdaságosabb előálltást, gyorsabb, egyszerűbb gyártást, a fogyasztás növelését célozzák meg. Természetesen előfordul, hogy ezek számunkra is pozitív előnyökkel járhatnak (pl.: a felhasználást elősegítő modernebb csomagolás/ környezetbarát megoldások), mégis többnyire nem a mi érdekeinket tartják szem előtt.

Mit tehetünk?

Igyekezzünk minél több természetes élelmiszert fogyasztani, ezeket minél tisztább, vegyszermentesebb helyről beszerezni és kerülni az előre elkészített ételeket. Tehát több nyers gyümölcs, zöldség, nyershús. Házi készítésű főtételek és édességek. Ha nincs időnk főzni, akkor keressünk olyan helyet, ahol leellenőrizhető a felhasznált élelmiszerek forrása.

Marketing:

Ide a reklámoktól kezdve a termékek a boltok polcain való elhelyezésén át, kostolókon keresztül minden beletartozik. A cél viselkedésünk befolyásolása a cég érdekei szerint. Manipulálás, amely attól függetlenül, hogy megegyezik-e személyes céljainkkal, vagy sem, arra irányul, hogy az adott szervezett minél jobban járjon. Az egyoldalúságából adódóan nem feltétlenül (sőt többnyire nem) kedvező a számunkra, ráadásul e tevékenység nem terjed ki a felelősségvállalásra. Feladata véget ér a befolyásoló eszköz csatarendbe állításával és annak következményeivel csak a vállalati eredményesség szempontjából foglalkozik, a ránk és életünkre gyakorolt hatását, előnyeit-hátrányait ennek fényében elemzi tovább.

Mit tehetünk?

Szándékoltan kerüljük a reklámokat: Érdemes kiiktatni a mindennapokból a tévézést, használjunk az interneten reklámszűrőket, válasszunk olyan rádiócsatornát, ahol viszonylag kevés reklám van. A szélessávú internet korában és az online csatornák (HBO GO, Netflix stb.) úttörése idején igen könnyű reklámmentes tartalomhoz hozzáférni.

Készítsünk bevásárlólistát, amikor boltba indulunk: Több szempontból is hasznos lehet a listaírás. Időt, pénzt lehet spórolni azzal, ha nem véletlenszerűen vásárolunk és kóválygunk a sorok között, azon gondolkodva, hogy mit kellene még venni. Ráadásul békésebb is lesz a családi élet, ha nem felejtjük el a felét annak, amit be kellett volna szerezni.

Vizsgáljuk meg, hogy mit veszünk: Emelkedjünk felül a csomagolások manipulatív szándékán és a jól megtervezett logók helyett fordítsuk meg kedvenc termékeinket és a hátoldalukon szereplő leírások alapján vessük össze őket. Nézzük meg az összetevőket és pénztárcánkhoz mérten a lehető legkevésbé káros (azt már le sem merem írni, hogy egészséges) élelmiszert vásároljuk meg. Eleinte ez hosszadalmas vásárlásokat eredményezhet majd, de ha meglesznek a főbb élelmiszerekből a legjobb darabok, akkor felgyorsul a folyamat.

Olvassunk, kutassunk: Keressünk válaszokat a bennünk felmerülő kérdésekre, ha nem vagyunk biztosak valamilyen élelmiszer, vagy összetevő szervezetünkre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Igyekezzünk több forrásból tájékozódni és lehetőleg olyan anyagokat keresni, amik függetlenek. Sajnos sok a fizetett tartalom, amik gyakran az élelmiszeripar megrendelésére készülnek, ezért legyünk résen és kritikusan álljunk a különböző tartalmakhoz.

Figyeljük szervezetünket: Egyegy étel elfogyasztását követően figyeljük meg, hogy hogyan reagál testünk. Jobb, vagy rosszabb a közérzetünk utána? Energikusabbak, vagy nyomottabbak vagyunk? Fokozott éhség jelentkezik utána, esetleg további fogyasztásra érzünk ingert? A test sokszor nagyon jó iránytű tud lenni, de azzal is legyünk tisztában, hogy a cégek folyamatosan kísérleteznek a termékeikkel. Céljuk pont működésünk befolyásolása, így az adott témában való tájékozódással összekapcsolva érdemes tapasztalatainkat összevetni.

Befolyás:

Sajnos a pénz az hatalom. A hatalom pedig lehetőség a világ eseményeinek meghatározására, aminek eredményeként sokszor tudnak a cégek olyan lépéseket foganatosítani, hogy a minket védő jogi falak ledőljenek, vagy éppen akaratuk szerint átépüljenek. Hallottál már például a TTIP-ről, vagy a CETA-ról? Sokszor ezek a döntések a hátunk mögött, de legalábbis nem nagy hírverés mellett zajlanak, ezért védekezni is nehezebb ez ellen, hiszen nem várható el mindenkitől, hogy egész nap a gazdasági híreket és jelentéseket bújja, hogy képben legyen az épp aktuális eseményekkel.

Mit tehetünk?

A nagyobb, társadalmi szinten zajló nem tetsző eseményekkel szemben csak az összefogás működik. Ha olyan történésről szerzünk tudomást, amivel nem értünk egyet, károsnak, vagy veszélyesnek ítéljük, keressünk más, hasonlóan gondolkodó egyéneket, szerveződéseket és próbáljunk közösen fellépni az igazságtalansággal szemben. Az internet korában szerencsére mind a tájékozódás, mind a szervezett fellépés jelentősen könnyebbé vált. Aknázzuk ki a rendelkezésre álló lehetőségeinket.

Szerencsére vannak szervezetek is, akikhez fordulhatunk, ha nem megfelelő élelmiszerrel találkozunk, vagy sérelmezzük az adott cég velünk szemben tanúsított magatartását:

    NÉBIH: A Nemzeti Élelmiszer Biztonsági Hivatal azzal a célzattal született meg, hogy a társadalom egészségét megőrizze, javítsa, kutatásokkal segítse.

     Fogyasztóvédelem: A fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelme, tájékoztatás, igényérvényesítés és képviselet a feladata.

Mint látszik, azért van lehetőség arra, hogy ne váljunk teljesen kiszolgáltatottakká a minket élelmiszerekkel elhalmozó cégekkel szemben. Éljünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, legyenek cselekedeteink a sajátjaink, ne a cégek marketing gépezetének végtermékei.

Ajánlom mindenkinek ezt a két filmet, amik jól szemléltetik, hogy miről is szól többnyire az élelmiszeripar: Cukor az édes gyilkos, Élelmiszeripar Rt.

A következő bejegyzésben néhány ételötletet, napi menüt, és konkrét terméket mutatok be, ami segíthet azoknak, akik szeretnének belevágni a kalóriaszámolásba.